Szerelmem, ma adtad nekem a legszebb ajándékot, amit csak adhatnál – a boldogságodat. Megosztottad velem a legnagyobb örömödet, és én sírtam, mikor megláttam azt az arcocskát, és arra gondoltam, hogy nekem kellett volna világra hoznom azt a csodálatos kisembert. Érzem, hogy ez milyen boldoggá tesz téged, hogy a szíved megtelt, és még ekkor is gondoltál rám, és ez esik a legjobban.

 

Nem is tudom, mit szabad gondolnom, vagy éreznem, de ha boldog vagyok, akkor talán nem követek el hibát. Örülök minden pillanatnak, amit megosztunk egymással. Ez a pillanat pedig a legszebb, amit megoszthatsz velem.

 

Úgyhogy köszönöm neked, Marlenka. Ilyen nincs is, minél több idő telik el, annál inkább szeretlek... illetve van, csak még velem nem történt meg. Most, hogy megtörténik, a vállamra ül a kisördög, és röhögve azt suttogja a fülembe, hogy "szopni fogsz kisanyám". Most szépen lepöckölöm őt a vállamról, és rohadtul nem érdekel, hogy milyen tevékenység fogja követni a boldogságomat.

 

Én csak szeretlek, és ha ezért megköveznek és keresztre feszítenek, hát akkor legyen így. De önként nem fogom magamat keresztre feszíteni egy olyan csodáért, ami bennem történik. Az az idő már elmúlt.  

 

Egyébként is csodás napom volt, találkoztam a barátaimmal, és hazajött a kutyám, aki már három napja kint kolbászol, mert beszart a viharok miatt, és meglépett. Szóval ez, amit te adtál nekem, az a tejszínhab tetején csücsülő kandírozott cseresznyén a cseppnyi csokiöntet, amit a lemenő nap fénye helyez már-már giccsesen elbűvölő fényviszonyok közé. Hát ilyen. Minden szavadra emlékszem. 

Megosztás a facebookon

Édes Szerelmem,

 

kicsit összezavarodtam, annyiféle jövőkép kavarog bennem. Mindegyik hozzád kapcsolódik, akár feléd, akár tőled minél messzebb vezet az utam. Te vagy mindennek az origója, a kiindulópont, you are the trigger, Baby.

 

Nem előlegezek meg semmit. Én csak várok, és te tudod, hogy várok rád. Te vagy a férfi, neked kell tenni, én csak adom az üzemanyagot. Van bőven, húzhatjuk egy darabig, de annál rosszabb lesz.

 

Sajnálom Babám, Édes Kincsem, nem lesz könnyű, de ez egyszer nem leszel egyedül.  

Megosztás a facebookon

A szerelmem mindennél erősebb most. Erősebb minden nappal, az idő nem választ szét, hanem összeterel. Az akadályok nem tántorítanak el, csak alátámasztják, hogy összetartozunk. Bárki is van melletted éppen, a szíved és a szívem aranyszállal kapcsolódik egymáshoz, és amikor csak szeretném, veled lehetek, és te énvelem. Ha úgy érzem, hogy már nem bírom tovább, te csodát teszel. Amikor úgy érzed, hogy már kivertél a fejedből, én teszek veled csodát.

 

Tudod, hogy miért nem hiányzol? Mert itt vagy velem, mindig. Nem tudok elég hálás lenni, nem köszönhetem meg, mert ez olyan, mintha a születésemtől fogva ez lenne a sorsom, hogy téged szeresselek.

 

Hogy neked látnod kell a boldogságomat? Nézz tükörbe, Szerelmem, te vagy a boldogságom.  

Megosztás a facebookon

 

Érezlek, mintha itt lennél velem, nagyon közel, vagy inkább bennem. Hihetlenül jó érzés, még nem éreztem ilyen bizonyságot. Nem tudom neked megmondani, hogy most éppen hol van a tudatom. Szeretném azt hinni, hogy itt és most érzékelem a valóságot, és ebben a valóságban te és én vagyunk mindennek a középpontja. Néha akkor is ezt hiszem és érzem, amikor semmi okom nincs rá, ilyenkor kissé megijedek magamtól. "Már megint hová kóborol a képzeletem?" Vagy ez az egész igaz, és itt van, megtörténik, csak én vagy egy hitetlen szarzsák.

 

Nem szeretnék szarzsák lenni, de az is igaz, hogy a szarzsákok megússzák a legnagyobb kríziseket, és ügyesen lavíroznak az élet kihívásai közt, mert nem képesek levegőt venni olyan területen, ami a komfortzónájukun kívül esik. Életük végéig képesek megőrizni a szarzsákságukat puszta gyávaságból. Hát én ezt nem tudom hitelesen képviselni, akármennyire kényelmesnek tűnik az álláspont.

 

Benned nem kételkedem, mert biztos vagyok benne, hogy te tényleg olyan vagy, mint amilyennek látlak, mert én olyasmit látok, amit lehet, hogy csak kevesen. Magamban kételkedem, hogy elég erős vagyok-e ahhoz, hogy elengedjelek, amikor menni kell, vagy hogy pontosan akkor szorítsalak magamhoz, amikor erre van szükség.

 

Nagyon megnyugtató, hogy nem nekem kell döntenem azzal kapcsolatban, hogy meddig lehet elmenni így, nem én határozom meg, hogy hol van az a pont, amikor ez az egész egy nagy rohadt katasztrófává növi ki magát. Én ezt már a legelején rád bíztam, mert nem szeretnélek manipulálni. Én csak szeretlek, bármerre is mész tovább. Ez az érzés, az a bizonyosság mossa tisztára a lelkiismeretemet. Én csak szeretlek.  

https://www.youtube.com/watch?v=RVDc6bYy3j4

Megosztás a facebookon

Marlenkám,

 

valahogy végigcsináltam ezt a napot, de olyan volt, mintha tudathasadásom lenne. Belül úgy éreztem, mintha ölelnénk és csókolnánk egymást, miközben a külvilágban beakadt lemezek pörögtek a lemezjátszón, mindenki fújta a saját nótáját, mindig ugyanazt. Már ciki volt, hogy mennyire nem érdekel, mit mondanak nekem. Ilyen volt...

 

Veled beszélni olyan volt, mint egy falat Marlenkát a számba venni. :) Olyan édes vagy! Pontosan annyira vagy édes, mint legelőször. Szerelem első látásra. Tudom, hogy idétlen ez a Marlenka analógia, de tényleg így volt. Mikor először megkóstoltam, tudtam, hogy mindig szeretni fogom. Nem ma volt... de azóta is tart. Arra számítok, hogy veled kapcsolatban is így érzek, de nem látok a jövőbe. Meg ott van az is, hogy te mit gondolsz. Terra incognita, nem látok a fejedbe, csak a szívedbe. Azt is tudom, hogy képes vagy arra, hogy uralkodj az érzéseiden.

 

Én bízom benned, és hiszem azt, hogy azt teszed, ami jó, mert egy jó ember vagy. Többször is mondtad, hogy jó ember akarsz lenni. Az vagy. Ezért nem félek. Te se gondolj semmi rosszra. Csak azt tartsd szem előtt, hogy te mi akarsz lenni, hogyan akarsz élni, hogy mi a szíved vágya. Most ez a fontos. Nem csak neked, nekem is. Dönthetsz akárhogy, az nem változtat azon, hogy mennyire szeretlek.

 

Nehogy azt hidd, hogy nem érzem, hogy min mész keresztül. De ennek most így kell lennie.

 

Ma is, mint tegnap, vagy tegnapelőtt, vagy bármikor, amióta találkoztunk, úgy fogok elaludni, hogy előtte átölellek, és megcsókollak.

 

Neked:

https://www.youtube.com/watch?v=BAVUPu7URbc

 

Megosztás a facebookon

Mert annyira boldog voltam, hogy te is szereted a Marlenkát, és legszívesebben minden nap Marlenkát tennék eléd az asztalra, hogy édes legyen az életed.

Édes Szerelmem!

Látod, nem bírok magammal. Nem beszélhetek veled, ezért leírom ide, hogy mit szeretnék neked mondani. 

Szeretném neked elmesélni, hogy mi történt velem, amikor először megláttalak, mert erről nem tudtam neked annyit mesélni, amennyit szerettem volna. 

Először nem akartalak észrevenni, láttam a sziluettedet, hogy közeleg egy férfi, és éreztem a kedvességet, ami belőled árad. De már annyiszor sétáltak be és ki az ajtón kedves férfiak, hogy azt gondoltam, ehhez a történethez sem lesz semmi hozzáfűznivalóm. Aztán amikor elpárolgott a kezdeti frusztrációm, amit a kollégám érkezése végett éreztem, elkezdtem odafigyelni rád. Meghallottam a hangodat, tetszett, ahogy eladod magad, nagyon ügyesen csinálod. :) Aztán a nagy előadás legkedvesebb részénél már nem bírtam megállni, hogy ne nézzek rád. Azóta végem van. Azóta mosolygok, ha az arcodat felidézem. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy te vettél észre előbb, vagy én téged, vagy egyszerre történt. Hasonlóan ahhoz, amit mondtál, információcsere ötmillió gigabit per szekundum sebességgel, ahogy a szemeink összetalálkoztak. Azután még egy kis cukiskodás, majd visszanézés az ajtóból. Végem volt. Nem is érdekes, melyikünk volt ilyen hatással a másikra. Lassan ott tartok, hogy már az sem érdekes, hogy meddig lehet részem ilyen csodában, mert már az a kicsi idő, amit veled tölthettem, önmagában olyan töltéssel bír, hogy évekre galvanizál. Amikor majd öreg leszek, erre fogok mosolyogva emlékezni, elmesélem a gyerekemnek, az unokámnak, amikor majd értik is, hogy miről beszélek. 

Kiléptél az ajtón, és én éreztem, hogy más ember lettem, hogy most olyasmi történt velem, ami megváltoztatja az életemet. Még nem tudom, hogyan fog az életem megváltozni, de a változás már biztos. Azt is tudtam, hogy ha most nem nyúlok utánad, akkor egy gyáva fasírtgombóc vagyok, nem nő. Hát így....

Függőség ez, vagy végzet? Kiszolgáljuk egymás eltagadott vágyait, és lopnunk kell az édes pillanatokat, miközben érezzük, hogy ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, ha a körülmények... tudjuk, mi a mondat vége... a körülmények, az életünk, ahol most vagyunk, és ahová eredetileg indultunk. Hová vinne minket ez az út, ha együtt mennénk tovább? Mondtad te is, és én is tudom jól, hogy a kétely állhatatosan mardossa mindkettőnk lelkét.

A kételyt én utálom. Pedig sokszor jól szolgálna, de most sem vagyok hajlandó megadni magam neki. Még nem adom fel. Nem szeretném megelőlegezni, hogy ez csak ennyi volt. Azt is tudnod kell rólam, hogy csodák mindig akkor történtek velem, amikor hittem és bátor voltam. Amikor féltem, de nem engedtem, hogy a félelmem megállítson. Már nem hiszek a happy end elméletben, ilyen nincs. Olyan viszont van, hogy minden nap teszel valamit azért, hogy happy legyél. Még szeretnék tenni, bár már az első alkalommal egy nagy-nagy NEM fogadott. Kellett némi idő, és önmarcangolás ahhoz, hogy ezt a NEM-et ne vegyem személyesnek. Mindenféle realitás ezt támasztja alá, én ezt megértem. De abban hiszek, hogy van erőnk megváltoztatni s realitásokat, és hogy a realitás az, amit a tudatod a fókuszában tart. Ha én folyton attól fosok, hogy mi lesz velem nélküled, és hogy fogok szenvedni, hát akkor szépen elmégy vissza oda, ahonnan jöttél, én pedig fetrengek majd egy jó darabig, és átkozom magamat. Mert nem hittem bennünk, és inkább hittem abban, hogy mi nem szerethetjük egymást. Így lesz a hitből realitás. 

Mindennél valóságosabb az az a kicsi idő, amikor mi vagyunk egymásnak. Nekem ez olyan, mint ha a hét 168 órájából 167-et végig álmodnék, és abban az egy órában érzem azt, hogy ébren vagyok, és ott pontosan ott vagyok, ahol lennem kell, ahová tartozom, ahová tartozol. 

Még ismerkedünk egymás világával, és nagyon jó, hogy sokat mesélsz magadról, mert mindent tudni akarok rólad. Érteni szeretnélek, azért. Te alig tudsz rólam valamit, és félek egy kicsit attól, hogy mi lesz, ha jobban megismersz, hogy talán arra következtetésre jutsz, hogy nem az a nő vagyok, aki mellett boldog lehetnél. Félek ettől, de vállalom, hogy ilyen vagyok, semmi értelme, hogy alakoskodjak azért, hogy előbb-utóbb csalódást okozzak neked és magamnak. Lehet, hogy még segítenék is neked ezzel, mert akkor hamar eldönthetnéd, hogy merre tovább. Ez a másik oka annak, hogy elkezdtem neked írni, úgy írni, hogy te is olvashasd. Az igazság az, hogy azóta írok neked, amióta megismertelek, csak nem töltöttem fel ide. Az jelenleg még csak nekem szól, azok az írások azért vannak, hogy emlékezzek, amikor a kétség mardos, és évek múltán is felidézhessem, hogy milyen csodát tettél velem, és talán én veled. 

Veled vagyok, mindig.

Most küldök neked egy jóéjszakát zenét, mert én ilyet érzek akkor, amikor együtt vagyunk:

https://www.youtube.com/watch?v=PzRlMld3AAs

Megosztás a facebookon